James McAllister
A mûvészeti kutatás fogalmának érdekében, a PHD fokozat ellenében.

1. Kritikus vagyok azokkal a kijelentésekkel szemben, amelyek módszertanuk tárgyalása kapcsán az általam atipikusnak ítélt részecskefizika dominanciájára alapoznak a természettudományok általános képének kialakításában, (általánosítás, megismételhetõség és kvantifikáció). A tudomány számos ága: az evolúciós biológia, a kémia vagy mûszaki tudományok bizonyos területein e fogalmak nem annyira relevánsak. A természeti törvények matematikai formáinak gondolata a fizika találmánya, sok tudós soha nem alkot természeti törvényt. Tehát a természettudományok kritikai megkülönböztetésére van szükség.

2. Az sem igaz, hogy csak a mûvészetre volna jellemzõ az egyedi, sajátos és lokális tudásra való törekvés, sok tudományág nem annyira a strukturált tudás és egyetemes elvek kialakításában érdekelt, inkább történeti nézõpontból közelít: a világegyetemet nem a már beépített természeti törvények alapján lezajló folyamatnak, hanem az események olyan véletlen sorozatának tekinti, amelyben nagyon nehéz bármely mintát felismerni, ezért nagyon megkülönböztetett leírást igényel, ami szintén egyedi, sajátos és lokális tudást feltételez.

3. Az esztétikai tényezõ fontossága, a matematikai szépség fogalma. A tudományokban az érvényesítés nemcsak argumentáció, hanem "esztétikai ízlés" kérdése is. Einstein pl. egyszerûen "nem szerette" a kvantummechanikát. A tudományban és mûvészetben tehát az esztétika egyaránt szerepet játszik, ráadásul mindkettõnél egyaránt korlátolt a preferencia és érvényesség vitathatósága.

4. A mûvészet a világról szóló tudást tartalmaz (reneszánsz).

5. Kutatás akkor lehetséges, ha létezik az érvényesség egyfajta hálózata, amelyben az érvényesség megállapíthatóvá és ezáltal legitimmé válhat (pl. Pascal). Van tehát a laboratóriumok mint számítási és kísérleti központok hálózata, amely viszont kilép az alkalmazások területére. Hasonlóképpen a mûtermek, galériák stb. hálózata kiterjed.

6. Amennyiben ezek a hálózatok ítélik meg egy-egy hozzájárulás legitimitását, nyilvánvaló a kérdés, hogy milyen kritériumok alapján teszik ezt. A tudományban ez egyértelmûen az empirikus siker, egy mû esetében ez lehetne a kommunikáció mértéke.

7. A mûvészeti kutatás a mûben magában létezik. A mûvészettörténeti mû például tudományos, nem pedig mûvészeti kutatás.

A PHD egy a nyugat-európai kultúrában késõre megjelent találmány, a XIX. századi német kémiai iparral van összefüggésben, és az egyetemi egyesület önhatalmú rendszerének megnyilvánulása.

(Szerk: ks)