Mika Hannula
Magas a hegy, mély a folyó

Háttér: a mûvészeti kutatás esély és kockázat, amelyhez bátorságra van szükségünk, hogy anarchikusnak és kísérletinek fogjunk fel. Mi a mûvészeti kutatás? Mûvészeti gyakorlat és elmélet olyan kombinációja, amely valamely tudás létrehozását célozza meg.

Módszertani kérdések:

1. a kutatónak meg kell tudnia magyarázni kutatása tárgyát és célját, valamint azt, hogy annak miért a kortárs mûvészet - és nem a mûvészettörténeti vagy szociológia - területén kell zajlania.
2. A kutatás elvi tárgyának és megközelítésének bemutatása.
3. A kutatás eszközeinek és tárgyának elsajátítása, indokolása annak, hogy miért ezen eszközöket részesíti elõnyben, és hogy megközelítése miben különbözik más területektõl (filozófia, oktatás)
4. Követnie kell az írott kutatatás klasszikus modelljét, (konzisztencia, elegancia, becsületesség és - amennyire lehet - szisztematikusság) A mûvészeti kutatás elkerülhetetlen szubjektivitása a nárcizmus vagy az érdektelenség zsákutcájának veszélyét hordozza. Egyéni tapasztalat egy általánosan elfogadott nyelvi formában innovatív és független perspektívákat eredményezhet.
5. A végleges eredmény felmérése, a tapasztalatok összegzése, nem abszolút válaszok megtalálása, hanem új nézõ-, és változatos kapcsolódási pontok felvetése a cél. A kutatónak képesnek kell lennie a folyamat értelmezésére, egy álláspontot kell elfoglalnia, és érvekkel megvédenie.
6. A kutatási gyakorlat újrafogalmazása, a helytállóság kritériumának mérlegelése.

Intézményi szint:

1. Széles platform, interdiszciplinaritás
2. Helyet adni a kockázatvállalásnak, a kísérleti megközelítésnek, a kreatív bizonytalanságnak és kudarcnak.
3. A mûvészeti kutatás mibenlétének folyamatos megkérdõjelezése.
4. Világossá tenni az intézmény céljait és érdekeit.
5. A nyitottságot és önreflektivitást fenntartani. Két fennálló veszély, amely a rövid múlttal rendelkezõ kutatási területekre általában jellemzõ: a megfelelõ retorikai és analitikai eszközök hiánya, ami vagy a túlságos homogenitás vagy pedig a közös nyelv megszûnésének irányába tereli a kollektív tevékenységet.

Az érvényesség kérdése

1. A kontextust felvázolásának és a kutatási téma pontos artikulációjának fontossága: mirõl szól, mi a kérdés, mit szándékozik elérni és miért?
2. Hihetõség és kommunikáció, a kutatást a lehetséges legátláthatóbb formában kell kommunikálni, még akkor is, ha az intuícióra és mûvészeti tevékenységre támaszkodik.
3. A kutatás és a kutatás kommunikálásának koherenciája.
4. Az alkalmazhatóság és egyediség meghatározhatóságának és érvekkel megvédhetõségének szükségessége.
5. Az eredmények jelentõségének (a kutatási terület és a közösség számára történõ) kijelentése.

A nyílt és kritikai kutatás lehetõségei

Úgy tûnik, a mûvészeti kutatás képes tágabb értelemben a módszertani anarchizmust és kísérletezést bevezetni. Feyerabend nyomán két jellemzõ vonást nevezhetünk meg.
Egyrészt a tapasztalat és a kutatás viszonyának fürkészését, amely a kutató és tárgya között fennálló kapcsolat erõteljes tudatosságát és a feltételezések megfogalmazását jelenti, valamint a kutatás tárgyának és kontextusának vizsgálatát. Másrészt a tapasztalati demokrácia, a tapasztalat egyediségének kérdését. Tere Vadén szerint a tapasztalati demokrácia ellenáll a bináris logikának, minden tapasztalati területet egyenrangúnak tart, miközben minden megkérdõjelezhetõnek tekint. Eszerint a tapasztalatszerzés bármely területe egyenrangú. (...)

(Szerk: ks)