Sarat Maharaj
Ismeretlen 4 dimenziós tárgyhoz készült befejezetlen vázlat

0000 Sokan közülünk úgy gondolják, hogy éveken keresztül "mûvészeti kutatást" végeztünk, anélkül, hogy ezt így neveztük volna. De bárhogyan is gondoljuk, nem kerülhetjük meg a kérdést, hogy a kortárs képzõmûvészeti gyakorlatban és oktatásban mit is értünk "kutatás" alatt.

0001 A mindennapi szóhasználatban a "mûvészeti kutatás" igen tág fogalom, egy idomtalan lehetõséghalmaz, amely megóv attól, hogy a kutatást kizárólag az akadémiai-intézményes mentén határozzuk meg. Ez azt jelenti, hogy egyediségére koncentrálva, a tudástermelés folyamatában megmutatkozó módszereinek a különbözõségét próbáljuk formába önteni.

0002 Kitérõ: Aby Warburgnak a "tiszta ész szerûtlenség hiánya"-ként leírható kísérletei annak a "név nélküli tudománynak" a területét jelölik ki, amely Beckett-tel szólva több a "megnevezhetetlennél", mivel módszereit minduntalan újra kell definiálnia.

0003 A mûvészeti kutatás "work in pregross", ahol a Joyce-i "pregross" azt jelzi, hogy a terv sosem teljesedik ki, mindig megreked egyfajta "elõkészületi" stádiumban. Eljárásai nem teljesen beilleszthetõk az uralkodó akadémiai közegbe. (...)

0005 Kínos dolog a Mûvészet, Kutatás és hasonló fogalmakkal dobálódzni, feltehetõleg kevés tudós érezné magát megkönnyebbülten azoktól a fogalmaktól, amelyekkel tevékenységüket illetjük. Kijózanító felidéznünk, hogy a huszadik században az "egységes" tudományos módszer alkalmazhatóságát hevesen vitatták, aminek eredményeképpen a "tudomány" égisze alatt számtalan különbözõ gyakorlat, ellentmondó modell és kritérium ütközött, mielõtt Karl Popper megalkotta a kritikai racionalizmust, a haladás és igazság összesítõ narratíváját. Kritériumainak szigorítása azt a mulatságos helyzetet eredményezte, hogy amennyiben azokhoz ragaszkodtak volna, egyre kevesebb tudományos tevékenység jöhetett volna egyáltalán létre. Lakatos Imre a dolgokat vizsgálható "kutatási programok"-ra leosztva a témát kevésbé átfogó módon kezelte, Lyotard metanarratíva-kritikája egy nem-elhasonuló helyesbítés - tanmese azon tendencia elbátortalanítására, amely a Mûvészet/Tudomány-szerû Nagy Kategóriák mentén a "mûvészeti kutatás" egyetlen igaz módszerére vadászik.

0006 Popper óta a "tudományos módszerre" talán sikerül kevésbé abszolutista módon tekintenünk, olyan vállalkozásként szemlélve, amely folyamatos vizsgálódás és változás tárgyát képezõ kijelentéseket, szabályokat és változó modelleket vet fel. Ez egyfajta nominalizmus, amely a tudományos konvencionalizmussal szembesül, és amelynek képi változatát Duchamp teremtette meg valószínûleg Poincaré által inspirálva.

0007 A kilencvenes évek vitáiban a mûvészeti kutatás beazonosítását sokan úgy kísérelték meg, hogy egyszerûen beilleszthetõnek tekintették a kantiánus háromdimenziós fogalmi rendszerbe, mintegy a megállapodott adat és tudáshalmazban teret kívánó késõn érkezõ jövevényként. (...)

0010 E háromdimenziós tudásmodellek megdöntési kísérleteinek nem kevés köze van Feyerabend "dadaista episztemológiájához", aki a tudományt egy anarchikus vállalkozásnak tekintette.

0011 Szerinte ebben a tudományfelfogásban a mûvészetbõl kölcsönzött megközelítési módok jutnak érvényre, a "dada" számos kortársmûvészeti gyakorlatnak azon jellemzõ képességét jelöli, amely "önépítõ-önvisszavonó" modellek felvetésében nyilvánul meg, és amely a nominalista fogalmi konformizmus ellenében hat. Bár néhány akadémiai körben megkíséreltek határt vonni a mûvészeti praxis és gyakorlati tervezés között, elfelejtve, hogy ez ellentmond a kreativitás jellegének, olyan kanonikus alkotók, mint Cézanne, Matisse, Picasso, Duchamp, saját mûvészetüket többé-kevésbé kutatásként határozták meg, amibõl kifolyólag a háború utáni kulturális térben a "kutatás" egy megingathatatlan, önreflexív, önszétszerelõ negyedik dimenzióvá vált.

0012 i. A vizuális mûvészetet, mint tudástermelést meg kell különböztetni nemcsak a "tudás-átviteltõl" (knowledge transfer), hanem a "tudásgazdaságtól" is, a kommunikációs médiahálózatoktól, info-infrastrukturáktól, amelyek szorosan összefüggenek az adatvédelemmel és -kontrollal egészen a genetikai kódok információs feudalizmusáig.
(...)
iii. Hajlamosak vagyunk, a PHD fokozatot zenei területen indokoltabbnak tekinteni azon érv alapján, hogy a zenében a nagyon különbözõ felfogások mellett jobban meghatározható a kutatás tárgya: hangrendszerek és nyelv összefüggései a diszciplínák változatossága ellenére. Mivel e változatosság a vizuális mûvészetekben is jelentkezik, felül kell vizsgálni az akadémiai oktatás mibenlétét és tárgyhozkötöttségét. (...)

0013 A vizuális mûvészet mint tudástermelés a különbözõséggel és ismeretlennel való szembesülést jelenti "mûvészeti" és "társadalompolitikai" értelemben egyaránt. Ez utóbbi "az idegen leírását", a xenográfiát jelenti, a menedékkeresõét, a menekültét, a törvénytelenét, deportáltét. A másik megismerése etikai kérdés: miként lehetséges anélkül, hogy saját episztemikus keretünket ráerõszakolnánk? Ehhez a gondolkodás-megérzés-tudás más eszköztára igényeltetik, Duchamp paradoxonába illesztve: Képesek vagyunk-e egy olyan mûtárgyat készíteni, amely Mûvészet?
(...)

0014 A tudástermelést nem feltétlenül kantiánus értelemben kell felfognunk, Joyce nyomán visszanyúlhatunk a szanszkrit "Gyana" jelentéséhez, amely feloldja a test-elme dualizmus problémáját. (...)

0015 A gyakorlatalapú kutatóval szemben gyakran felvetõdik az olvasat kompetenciájának kérdése. Ezért szükséges megkülönböztetnünk az olvasás mint leképzés (mapping) folyamatát. Ezt kíséreltük meg egy csoporttal Deleuze-Guattari Rhizome-jának értelmezése során, amikor is a hagyományos eljárással ellentétben egyfajta fordított olvasás történt, a szövegeket a lábjegyzetek irányából közelítettük meg, egy egészen másfajta olvasatot hozva létre. Az volt a szándék, hogy rejtett kihangzásokat hozunk felszínre egy olyan õrült olvasási mód alkalmazásával, amellyel a mûvészeket mindig is gyanúsítja a "doktori" nézõpont.

0016 Azt az akadémiai vádat, hogy a mûvész olvasata roskatag, önmaga ellen kell fordítanunk. Meglehet, a mûvész kompetenciahiánya egy másfajta gondolkodási-olvasási leképzésre mutat rá, amelyhez a szanszkrit "Avidya" fogalmat vezettem be, amelynek ellentettje, a "Vydia" szó (látva-tudás) a latin "videót" adta nekünk. A fogalomban megjelenõ "A" elõtag közelebb van a fosztó (privative), mint a tagadó jelleghez, a tudás-nemtudás polaritását késleltetõ teret formálja meg, talán az "õrült tudást", vagy Buddha ünnepelt leírási módját nem-kijelentés által. Hadd idézzük fel e gondolkodásmód kapcsán, Cage "hang-kutatásának" vázlatos alapkeretét, a hang-zaj-csend konstrukciók köztességében.

0017 Bár a mûvészeti kutatás tudástermelését nem-tudásnak hívni látszólag perverzió, Duchamp provokációjának szellemében történik (mûtárgy, mely nem az), a pejoratív elfogadásáról van szó, a "kizárt" megvizsgálásának lehetõsége érdekében. Ez Feyerabendet is megérintette, amikor felismerte, hogy Wittgenstein fordításának publikált formájából valami hiányzik: az eredeti kvázi-szutra jellegû szöveg repedései és hiányai által megjelölt nem-tudás tere.

0018 Avydiáról, mint a tudás "másik, ismeretlen" dimenziójáról beszélni azt a veszélyt hordozza, hogy megszûnhet önmagáért valónak lenni. Ám ha a nem-tudást a tudásgazdaságnak azzal a globális standardizációs folyamatával helyezzük szembe, amely az "idegent" akár fegyveres erõvel is hajlandó "ismerõssé" formálni, a különbözõség kezelésének erõsödõ krízisének közepette, a "másik megismerése" és a "más megismerés (tudás)" kérdése a kutatás egy feltáratlan dimenziójává, sürgõs kiaknázásra váró területté válik.

(...)

(Szerk: ks)